A csokoládé egyik alapanyaga a kakaóbab, Theobroma cacao nevű fa termése, amely a 12-18 méter magasságot is elérheti.

A theobroma szó jelentése "istenek eledele", jelentése már sejteti, hogy a csokoládé nem egy újkori történelem eredménye. A kakaóbabból készült főzetet már az azték indiánok is fogyasztották. A kakaóbab nem csupán az említett kakaó, de a csokoládé alapja is. A fa egész évben virágzik és terem.

Európában Franciaországban XIII. Lajos francia király idejében jelenik meg először a csokoládé ital chocolatl elnevezéssel. Ezt követte a Spanyol királyság, ahol Mária Terézia ideje alatt az udvarban népszerű és divatos itallá lett.

A XVII. század közepére a csokoládéivás szokása elérte Nagy-Brittániát is. Angliában a kávéházak száma folyamatosan nőttek , melyekhez 1657-ben csatlakozott az első olyan hely is, ahol a chocolatl italt fogyaszthatták.

A csokoládéházak a kávéházakhoz hasonló társadalmi szerepet töltöttek be. Politikusok, művészek, írók és más divatos személyiségek által látogatott klubok alakultak ki a csokoládéházakban. Két jelentős klub volt a White és a Cocoa Tree, a konzervatívak körében a Toryk találkozóhelye vált ismerté, és kedvelté. A klub 1745-re a Stuart-pártiak központjává vált a sikertelenül végződött Jakobita felkelés idején, mely a Stuart dinasztia (II. Jakab) számára próbálta visszaszerezni az angol trónt.

A 17. század végére a chocolatl már Belgiumban, Németországban és Svájcban is megjelent, azonban az egyház az elején tiltakozását mutatta, majd kinyilatkoztatta hogy a folyadék fogyasztás (csokoládé ivás) nem számít a böjt megszegésének.

A 19. század a kakaó-feldolgozás és csokoládégyártás igazi változását hozta. A század elején a kakaó-feldolgozására kisebb iparágak alakultak ki. Elkezdték gyártani a már napjainkban is ismert csokoládétömböket, melyeket azonban főleg a csokoládé ital előállításához használtak fel.

CSOKOLÁDÉ GYÁRTÁSA

Az erjesztett és pörkölt kakaóbabot megdarálják, majd a héjrészektől és csírától szellőztető sziták és triőr segélyével megtisztítják. Erjesztéskor a glükozidok elbomlanak és ezáltal a kakaóbab elveszti fanyar és kesernyés ízét; pörköléskor az aroma erősödik, a héj pedig kiszárad, rideggé válik és könnyen eltávolítható lesz a bélrészektől. A kakaóbabot meglehetősen magas hőfokon, kb. 120-140 fokon pörkölik. Ezután a zsírtartalom (kakaóvaj) bizonyos részét sajtolással eltávolítják és a visszamaradt anyagot finomra őrlik. Mennél finomabb árut akarnak készíteni, annál több kakaóvajat hagynak benne és annál finomabbra őrlik. Az őrlést finomítás követi: a cukorral, fűszerekkel és egyéb adalékokkal jól összekevert anyagot különböző sebességgel forgó hengerek sorozatán vezetik keresztül, ahol a tömeg nemcsak zúzó, hanem szétdörzsölő hatásnak is ki van téve; itt a keverék elveszti szemcsésségét és simává válik. Most következik az érlelés: a magasabb hőmérsékletre hevített, folyós tömeget kavarás és dörzsölés közben bizonyos ideig levegő hatásának teszik ki. Ezután annyira hűtik, míg hőmérséklete a dermedéspontot megközelíti és akkor formákba öntik; az eljárást teljes lehűtés és csomagolás fejezi be.